Tündenép

A tündék ébredtek először öntudatra, és ők merészkedtek először Középföldére. A halhatatlanoknak ez a méltóságteljes, nemes faja hasonljt az emberekre, de páratlan szellemük és adottságaik tanúságaképpen valami belső fény sugárzik belőlük.
Nincs még egy faj, amelyet ennyire megáldott - vagy megátkozott - volnak a Sors keze.

Bár alapjában véve hasonlítanak a halandó emberekhez, van néhány apró, de lényeges eltérés. Általában magasabbak az embereknél, mindannyian karcsúak és kevesebb a szőrzetük. A tünde férfiaknak nincs szakálluk. Finom arcvonásaik, tiszta, hibátlan bőrük és szikrázó szemük elbűvölő hatást kelt. 

Fürgeségük és könnyedségük miatta kecsesnek látszanak, és az sem meglepő, hogy mennyire ügyesek és könnyűléptűek: alig hagynak nyomot maguk után, és még a frissen esett hó felszínén is képesek járni. Törékeny alkatuk azonban nagy belső erőt takar: nagyrészt ellenállóak a szélsőséges hőmérsékelteknek sorvasztó hatásával szemben, és immunisak a fertőzésekre és a betegségekre.

Halhatatlanok, és méltóságteljesen, szinte észrevehetetlenül öregszenek. A tündék rendszerint csak két dolog miatt halhatnak meg: erőszak folytán, vagy ha belefáradnak a világ szemlélésébe. Az utóbbi esetben úrrá lesz rajtuk az idő múlása miatti keserűség, és elvesztik az életkedvüket. Minden tünde, aki eltávozik, Mandos csarnokaiban, a Várakozóhelyen gyülekezik, Amantól (Valinor) messze nyugatra. Itt várják a világ végét, vagy innen térnek vissza, hogy a helyére lépjenek egy másik elpusztult családtagjuknak. Ezért olyan gyakori, hogy a tündék saját leszármazottaikként születnek újjá.

A tündék tisztelik a valákat (Q. "Hatalmak"), és sokan a természetüket is jól ismerik. Ennek ellenére nincs hivatalos vallásuk; helyette inkább dalokon és verseken keresztül mutatják ki tiszteletüket, amikor összegyűlnek az életet és az égiek ajándékait ünnepelni. A dolgok mikéntje iránti tiszteletük főleg abból ered, hogy elfogadják a Sorsot, melyet a Teremtés dalában kijelöltek számukra, másrészt pedig örülnek a valák teremtette természetnek, és megértik annak lényegét. Eru után Vardát, a valák királynőjét becsülik a legnagyobbra, aki a legtökéletesebb dolgokat teremtette. Ő a fényhozó, ezért a Csillagok Úrnőjének is szokták nevezni. (Elentári vagy Elbereth)

A tündéknek nincs szükségük alvásra. Helyette meditáció segítségével pihennek, és közben fantasztikus élességgel idézik fel a múlt eseményeit. Általában napi két órára merülnek le ebbe a transzszerű állapotba, de napokig is meg tudnának lenni kevés pihenéssel vagy anélkül. Amikor meditálnak, különösen nehéz őket felébreszteni, mivel egy előre meghatározott időpontban térnek magukhoz. Ezért szeretik a tündék annyira az éjszakát. Az emberek - jó okkal - gyakran csak a csillagok népeként emlegetik őket, mivel épp olyan jól látnak a csillagfényes éjszakában, mint más a déli verőfényben. A tündék látása ideális az árnyékos erdőben vagy a felhős ég alatt, ezért minden más fajnál mozgékonyabbak ilyen környezetben. Tökéletes sötétségben azonban ők is elszenvedik azt, amit mások - vagyis semmit sem látnak.
A hallásuk is kifinomult: nem kétséges, hogy ez az oka a tündék fantasztikus muzikalitásának. 

Semmihez sem fogható, hogy mennyire becsülik a dalokat, és ez nagy hatással volt nyelvükre és a becses hagyományok ápolására is. A tündék mondtak ki először szavakat, és ők tanították meg a többi fajt is a beszéd ajándékára; ebből származik nevük: "quendák" - vagyis "szólók". Nyelvüknek, ha helyesen használják, van egyfajta zenei vonulata - szinte versnek hangzik. A tünde bárdoknak nem okoz gondot fajuk történelmét és irodalmát csodálatos dalokban és lírai versekben elmondani.

A Középföldén élő tündéknek két fő csoportja van. Az Első Korban váltak szét, és attól kezdve kultúrájuk különbözőképpen fejlődött. Legnemesebb csoportjuk az eldák, és annak három nemzetsége (a noldák, a vanyák és telerik), akik az első korban megtették a Nagy Utat Középföldén át. Legtöbbjük letelepedett egy időre Amanban (a Halhatatlan Földeken), vagy a mostanra már elsüllyedt Beleriand partjainál. Csak a noldák (nemestündék) és a sindák (szürke tündék, a telerik egy csoportja) maradtak Középföldén az Első Kort lezáró harag háborúja után. A többi tündenépet avariknak vagy egyszerűen csak erdőtündéknek hívjuk.
Ezekből a kultútákból származik Középfölde három tündefaja: a noldák, a sindák és az erdőtündék.

Noldák

A noldákat sokan "nemestündéknek" hívják, mivel őket tekintik a középföldei quendák közül a legnemesebbeknek. A valóságban azért nevezik őket így, mert Endorban az övék az egyetlen olyan faj, amely egy darabig a tengerentúli Áldott Birodalomban, Amanban lakozott. Kivételes helyzetüket az is erősíti, hogy közeli kapcsolatban állnak a valákkal, és ez a rokoni kapcsolat a magyarázat egyedülálló kulturális és nyelvi gyökereikre is. A noldákat más nyelveken mélytündéknek, golodhrimoknak vagy gelydheknek (sinda elnevezések) és nóminnak (adúni nyelven) is nevezik.
férfiak: 200 cm/97 kg
nők: 190 cm/79 kg
tükröző szürke szem és sötét haj, de vannak szőke-kékszeműek is

Sindák

A sindák más néven "szürketündék" a telerinek nevezett nagy elda nemzetségből származnak. A noldákkal, vanyákkal és a telerik többi részével ellentétben a sindák nem hajóztak át Amanba, hanem Középföldén maradtak. Az erdőtündékhez hasonlóan ők is a moriquendákhoz, a "sötét tündékhez" tartoznak, akik sohasem látták Valinor fényét.
férfiak: 195 cm/85 kg
nők: 185 cm/70 kg
többségük szőke hajú kék vagy szürke szemű és világos bőrüek

Erdőtündék (Avarok)

Amikor az eldák még az óidőkben távoztak tündehonból, számos rokonukat hátrahagyták maguk után, akik úgy döntöttek, hogy nem kutatják Aman világosságát. Őket hívták avaroknak (Q. "vonakodók, elutasítók"). Az otthonmaradottak saját lábukra álltak, és gondoskodtak magukról akkor is, amikor Morgoth árnyéka söpört végig keleten. Azokban a sötét időkben visszakényszerültek a Középfölde keleti oldalán elterülő viszonylag biztonságos erdőkbe,és ott rejtőztek el a világ többi részét uraló barbárok elől. Erdőtündékként váltak közismertté.
A telerik néhánya - bár eredetileg hajlandó volt elindulni nyugatra -megtorpant a cél előtt, és soha nem jutott el a Halhatatlan Földekre. A közösségeik beolvadtak az avarik közé, így az azonosításuk is kissé nehézzé vált. Emiatt sok telerit is erdőtündének tekintenek, de ebben a leírásban csak az avarokat vettük figyelembe.
férfiak: 183 cm/68 kg
nők: 180 cm/56 kg
többségükben pirospozsgás arcúak, vörösesszőke hajúak és kék vagy zöld szeműek.mindazonáltal nehéz általánosítani őket.

általánosan:
házasság: monogámok, választásuk egy életre szól, néha halandó emberekkel is összeházasodnak - az ilyen kapcsolatokból születnek a féltündék
viselkedés: noldák: nemesek,kíváncsiak
sindák: csöndesek,nyugodtak
avarok: vidámak,de óvatosak
nyelvek: noldák: quenya + rokonaik nyelve
sindák: sinda,nyugori,+rokonaik nyelve
avarok: erdei nyelv(bethteur),nyugori,+rokonaik nyelve
fegyverzet: tőr,hosszú kard,buzogány,visszacsapó íj,hosszú íj,cséphadaró,bot pallos,gerely + dárda,ostor,bóla
öltözet: noldák: drága és jó minőségű ruhák
sindák: jó minőségű,finom kidolgozású,szürke,ezüst
avarok: erdőzöld,szürke,barna;szabása praktikus,egyéni

vissza